A stabil vérnyomás a homeosztázis – szervezetünk állandó belső értékeinek – egyik legfontosabb eleme. Értékéből következtethetünk a vizsgált személy fizikai, pillanatnyi fiziológiai állapotára, betegségeire. De mi az a vérnyomás és hogyan szabályozza a szervezetünk?
A sorozat második részét itt olvashatod.
Riva Rocci
Scipiona Riva-Rocci a 19. század végén találta fel az első vérnyomásmérő készüléket, ami egy higanyoszlop segítségével egyszerűen mérhetővé tette a vérnyomást az Arteria radialis elnyomásával. Innen az egészségügyben sokszor használt rövidítés „RR”, amit a vérnyomás szinonimájaként használunk, illetve a vérnyomás mértékegsége: Hgmm, azaz higanymilliméter, ami annyit jelent hogy hány millimétert mozdul a higanyoszlop a Riva Rocci féle mérőeszközön. A mai vérnyomásmérő eszközök persze már nem higanyoszloppal dolgoznak, de a mértékegységet továbbra is használjuk.
De mit is mér?
Azzal mindenki tisztában van, hogy a vérnyomásnak két értéke van, de mi is ez a két érték? A sziszolés és a diasztolés vérnyomás közötti értékbeli különbség a szív ciklusa miatt alakul ki. A tüdőből érkező, oxigéndús vért a szív a bal pitvaron és bal kamrán keresztül az aortába préseli, amely tágulékony fala miatt a vér egy részét átmenetileg tárolja és a lökéshullámokat tompítva adagolja a nagy artériákba, amik a friss vért a test különböző pontjába szállítják. Az aortában uralkodó viszonylag magas nyomást a szívnek tehát le kell győznie, hogy az aortába vért tudjon pumpálni. A sziszolés nyomást tehát az aortabillentyű nyílásának időpontjában, akkor lehet mérni, amikor a bal kamra összehúzódik és vért pumpál az aortába és így a nagy vérkörbe. A szív ezután újra megtelik vérrel és a ciklus elölről kezdődik. A bal kamra elernyed, benne a nyomás esik, hogy a bal pitvarból ki tudja szívni a vért és újra megteljen. Ebben az időpontban mérhetjük a diasztolés vérnyomást. A vérnyomás értéke voltaképpen (ha a felkaron mérjük) az a nyomásérték, amellyel a véráram az Arteria Radialis falának préselődik. Tehát nem a vérben vagy aortában mért nyomás, hanem az adott artériában.
És mi határozza meg a vérnyomás paramétereit?
Elsősorban természetesen a szív teljesítőképessége. Az, hogy a szívizom milyen mértékben képes összehúzódni, mekkora nyomást képes gyakorolni a „mögötte” elhelyezkedő artériákra, illetve mennyi vért képes egy pumpálással kipréselni magából. Ezt az értéket elsősorban a szívizom vastagsága, edzettsége határozza meg.
A nagyerek, főleg az aorta és az utána elhelyezkedő nagyobb artériák rugalmassága meghatározó jelentőségű a vérnyomás kialakításában. Ezek az erek egészséges emberben kinyúlással és összehúzódással nagyjából követik a szív ritmikus mozgását és így enyhítik a nagy nyomáskülönbséget. Öregedés folyamatával az erek rugalmassága csökken, így a vérnyomás-különbségeket sem tudják úgy kompenzálni.
A vér térfogata szintén nagyban meghatározza a vérnyomás értékét. Képzeljük el, hogy egy lezárható, két liter kapacitású zacsiba beletöltünk egy liter vizet, egy másikba pedig két litert. A kérdés, hogy melyik zacsiban lesz nagyobb a zacskó falára gyakorolt nyomás? Az első, félig töltött zacsi (feltéve, hogy csak a víz van benne, a felesleges levegőt kiszívtuk) amorf, alaktalan formát vesz fel, a nyomás kicsi. A színültig teli zacsi viszont felveszi a zacskó formáját, a nyomást addig lehet növelni, amíg ki nem pukkad a zacskó. Ha a hasonlatot a keringési rendszerre átvetítjük: nagy volumenű vér magasabb vérnyomást, kisebb volumenű vér pedig alacsonyabb vérnyomást eredményez. Ettől van az, hogy ha valaki nem iszik rendesen, úgy leeshet a vérnyomása – főleg hirtelen helyzetváltozás után –, hogy akár elájulhat.
Mi szabályozza?
Az irányítás
A vérnyomásszabályzás egy eléggé összetett rendszer, idegi és hormoni alapú, tehát a neuroendokrin rendszer szabályozza. Elsődleges szabályozó szerepe az agytörzsben található vazomotor központnak van. Ez a központ az agytörzsön átáramló erek falában elhelyezkedő receptorokon keresztül érzékeli a vér széndioxid és oxigén-összetételét, illetve hőmérsékletét, amely alapján „méri” a vérnyomást, nem megfelelő érték esetén pedig szabályozza azt. Két része van: a presszor (’pressen’ = nyomni) központ a vérnyomást növeli, a depresszor központ pedig csökkenti a vérnyomást.
Az aorta falában elhelyezkedő nyomásérzékelő receptorok szintén jelzéseket küldenek az agyba, amely alapján az aortában mérhető vérnyomás szerint reagálnak az agy szabályozó központjai.
A központi idegrendszer elsősorban a vegetatív idegrendszer be és kikapcsolásával irányítja a vérnyomásszabályzást. A szimpatikus idegrendszer a test folyamatait úgy állítja be, hogy az készenlétbe (flight or fight, menekülni vagy harcolni reakció) kerüljön veszély esetén. Ennek megfelelően a szívizomzat aktiválódik, a pulzus és a vérnyomás emelkedik. Paraszimpatikus hatásra, amely a nyugalom, pihenés során aktiválódik, a vérnyomás és a pulzus csökken.
A szabályzás folyamata
A szimpatikus idegrendszer hormonjai, az adrenalin és noradrenalin, amik a mellékvese kéregállományában képződnek. Szimpatikus hatásra az erek összehúzódnak (vazokonstrikció), illetve a szívizom munkája növekszik. Így a szív a megnövekedett mennyiségű munka hatására több vért présel át a kisebb átmérőjű ereken, a vérnyomás növekszik. (A paraszimpatikus hatás pont az ellenkezőjét éri el)
A vazopresszin nevű hormon a hipofízisben (agyalapi mirigy) termelődik, és felelős a szervezet vízvisszatartásáért. A vazopresszin hatását elsősorban a vesében fejti ki, itt elősegíti, hogy az elsődleges szűrletből a víz visszaszívódjon a vérkeringésbe (antidiuretikus hatás). Másodsorban az erekben fejt ki egy érösszehúzó hatást (innen a neve: vazo ’ér’, presszin ’nyomás’). A volumen növekedése és az érösszátmérő csökkenése miatt a vérnyomás ADH, azaz vazopresszin hatására növekszik. Vazopresszin nélkül az emberi szervezet képes napi 12 liter vizelet kiválasztására is, amely nagyon gyorsan kiszáradáshoz vezetne. Ismert diuretikus hatású vegyületek, mint alkohol vagy egyes gyógyszerek, nikotin gátló hatással vannak a vazopresszin-elválasztásra, így használatuk során növekszik a kiválasztott vizelet mennyisége. Más fiziológiás állapotok, mint hányás, hasmenés, szájszárasság, oxigénhiány serkenti a vazopresszin elválasztását, így a vízhiányos állapotot a szervezet a vizelet visszatartásával igyekszik kompenzálni.
A renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszer
Ha a különböző receptorok az agytörzs irányító központjának jelzik, hogy esik a vérnyomás, a vesében egy renin nevű hormon választódik ki. A renin a májban az angiotenzinogénnel egyesülve angiotenzin I-é, majd az angiotenzin I a tüdőben ACE (antiogensin converting ensyme) hatására angiotenzin II-vé alakul. Angiotenzin II jelenlétében aktiválódnak a vérnyomást szabályozó rendszerek: az angiotenzin II közvetlenül hatással van a vazokonstrikcióra, tehát szűkíti az erek térfogatát, elősegíti a szimpatikus idegrendszer aktiválódását, ami szintúgy az erek szűkítésére, illetve a szív teljesítményének növelésére van hatással, serkenti a vazopresszin-kiválasztást, illetve az aldoszteron kiválasztását. Az aldoszteron hatása a vesében van, ahol megakadályozza a sókiválasztást. Ha a nátrium a vérben marad, a vér ozmotikus koncentrációja nő, ami azt eredményezi, hogy az elsődleges szűrletből több vizet szív vissza a szervezet, a vér volumenje és így a vérnyomás is nő.
És akkor most milyen pirulákat is veszek be?
A vérnyomás gyógyszere szabályzásának több módszere is van. A hosszútávú gyógyszeres kezelést általában több hatóanyag párhuzamos használatával érik el.
Az ACE-gátlók a renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszerbe szólnak bele és az ACE (angiotensin converting ensyme) kikapcsolásával biztosítják, hogy angiotenzin I-ből ne válhasson angiotenzin II, mert csak az angiotenzin II van közvetlen hatással a vérnyomás növekedésére.
A béta-blokkolók a szív munkájának lassításával, gátlásával csökkentik a vérnyomást: ha a szívizom munkája kevesebb, a kipréselt vér is kevesebb, így csökken a nyomás.
A diuretikumok a vízkiválasztást növelik, köznyelven vízhajtónak is nevezzük őket. A vizelet mennyiségének növelésével csökkentik a vér volumenjét, így a vérnyomást is.
A kalciumantagonisták a vazokonstrikció ellen dolgoznak. Az érfalak simaizom-összehúzódásához kalciumra van szükség, a kalciumantagonista gyógyszerek hatására ez az összehúzódás nem tud megtörténni, a vérnyomás csökken.
Érettségi harmincévesen 