4. 7. A kiválasztás

A témakörhöz tartozó feladatokat és számításokat itt találod.

A vizeletkiválasztó rendszer működése

  • Kiválasztás:
    • Az anyagcsere során feleslegessé vált anyagok eltávolítása -> felhalmozódásukkal veszélyeztetik a szervezet belső egyensúlyát
    • Feleslegben felvett anyagok eltávolítása
  • Különböző szervek szerepe a kiválasztásban
    • Bőr: verejtékmirigyek vizet, konyhasót, illatanyagokat, egyes gyógyszereket választanak ki
    • Máj: a hemoglobin bomlásából származó bilirubint az epével a bélcsatornába üríti
    • Tüdő: az anyagcserében keletkezett szén-dioxid eltávolítása
    • Végbél: sókiválasztás
    • Vese: biztosítják a szervezet belső egyensúlyát
      • Eltávolítják a felesleges vizet, ionokat, mérgező bomlástermékeket
      • Kialakítják a belső környezet optimális összetételét
  • A vizeletkiválasztó rendszer főbb részei
  • Páros vesék
      • A hasüreg hátsó falán, a hashártyán kívül, a gerincoszlop két oldalán
      • Alakja babhoz hasonlítható
        • Homorulatában vesekapu: itt lépnek be és hagyják el az erek, idegek, húgyvezeték
      • Felszíne sima, állomány, tömör, színe barna
      • Hosszmetszete:
        • 2,5cm széles mirigyes állomány a vesemedencét veszi körül (központi üreg)
        • Kétféle szerkezetű terület:
          • Kéregállomány: perifériásan, szemcsézett
          • Velőállomány: az üreg felé eső sugaras lefutású
        • Vesepiramisok: a kéregállomány oszlopként benyomul a velőállományba, az vesepiramisokra tagolja
        • Veseszemölcs: a vesepiramisok csúcsa
          • A gyűjtőcsatornák kivezető csöveitől szitaszerűen lyukacsosak
        • Vesekehely: a vesemedence veseszemölcsöket körülvevő üregei
        • Vesemedence: a vesekelyhek egyesülésével, a vese központi ürege
        • Húgyvezeték: a vesemedence éles határ nélkül megy át elkeskenyedve a húgyvezetékbe
      • Mellékvesék: a vesék csúcsán, belső elválasztású mirigyek
  • Nefron működése
        • A vese anatómiai és funkcionális egysége
        •  Egy vesében kb 1,5 millió nefron található
        • Egy nefron teljes hossza kb. 1-3 cm
        • Két rész: vesetestecske, elvezető cső
        • Vesetestecske (Malpighi-féle vestestecske)
          • A kéregállományban helyezkedik el
            • Érgomolyag: artériás kapilláris (glomerulus)
              • Speciális hajszálérhálózat
              • Az odavezető arteriola kapillárisokra oszlik majd újra arteriolává szedődik össze
              • A kilépő arteriola átmérője kisebb, mint az odavezetőé -> a folyadékkilépés ellenére sem esik a vérnyomás jelentősen
              • Ablakos laphám béleli, a sejtek nem érnek össze
            • Bowman-tok: kettős falú kehely, az érgomolyagot veszi körül
              • Speciális laphámsejtek (podocyták, lábas sejtek), egy réteg
                • Nyúlványos sejtek, a nyúlványok nem érnek össze
                • A nyúlványok között kisebb-nagyobb rések vannak
                • A réseken keresztül az érgomolyag alaphártyája kapcsolatban van a Bowman tok üregével
              • Az ér és a Bowman tök ürege között csak az alaphártya képezi a válaszfalat
  • Egyes csatorna-szakaszok
          • Közeli kanyarulatos csatorna (proximális tubulus)
            • A Bowman tokból eredő vastag falú, szűküregű cső
            • Zömmel a kéregállományban található
          • Henle-kacs
            • Belép a velőállományba
            • Hosszú, egyenes, sugárirányú, majd hajtűszerűen visszakanyarodó cső
          • Távoli kanyarulatos csatorna (disztális tubulus)
            • A Henle-kacs felső részének folytatása
            • A kéregállományban található
          • Gyűjtőcsövek
            • A nefronok disztális tubulusai a velőállományban sugarasan futó gyűjtőcsövekbe nyílnak
            • Több gyűjtőcsatorna egyesülve a veseszemölcsök csúcsán nyílnak a vesemedencébe
        • A csatorna falát behálózó hajszálerek
          • A vesekapun át érkező artéria
          • Glomerulusba bevezető arteriola
          • Hajszálerekre bomlik majd újra összegyűjtődik
          • Kilépő arteriola kisebb átmérőjű
          • Az érgomolyagból kilépő arteriola ismét hajszálerekre bomlik -> az elvezető csatornát harisnyaszerűen veszik körül
          • A kapillárisok összeszedődve venulákba torkollnak
          • Vénákká egyesülnek
          • A vesekapun át elhagyják a vesét

A kiválasztó szervrendszer részei

  • Páros húgyvezetékek
      • A vizelet a gyűjtőcsövekből a vesemedencében gyűlik össze
      • A húgyvezeték simaizomzatának perisztaltikus mozgása továbbítja a húgyhólyagba
      • Ferdén kapcsolódnak bele a húgyhólyagba: megakadályozza a vizelet visszafolyását a vese felé
    • Páratlan húgyhólyag: a kismedencében található
      • 300-400ml vizeletet képes tárolni
      • Simaizom réteg összehúzódása: aktívan részt vesz a vizeletürítésben
      • A vizelési inger 150-200ml vizelet feszítő hatására már jelentkezik
    • Páratlan húgycső: a húgyhólyag alsó részéből indul ki
      • Eredési helyén erős gyűrű alakú záróizom, a vizeletürítés akaratlagosan szabályozható
      • Nők: rövidebb, 3-4cm
      • Férfiak: hosszabb, egyesül az ondóvezetékkel
        • A vizeletelvezető és ivarutak végső szakasza közös
  • A vese kiválasztó működésének három részfolyamata
    • A vese feladatai
      • A folyadékterek állandóságának biztosítása (izoozmia, izovolémia, izoionia, izohidria)
      • Nem kívánatos anyagok eltávolítása
        • Anyagcsere-végtermékek
        • Feleslegben felvett anyagok
      • A benne termelődő hormonok révén:
        • RENIN: vérnyomás szabályzása
        • ERITROPOETIN: a vörösvértest-képződés serkentése
      • pH-szabályzás, sav-bázis egyensúly biztosítása (H+ kiválasztás)
      • Vitaminszintézis: a D-vitamin aktív formájának előállítása
    • A vesék működésének terméke a vizelet, 3 alapfolyamat eredménye
      • Szűrőműködés: elsődleges szűrlet
      • Visszaszívó működés: obligát (nefron), fakultatív (gyűjtőcsövek)
      • Kiválasztó működés
  • Szűrletképzés (filtráció)
      • Az érgomolyagokból a vérplazma egy része, a vér hidrosztatikai nyomásának hatására a Bowman tok üregébe jut
      • Létrejön az elsődleges szűrlet: fehérjementes vérplazma
      • A két vesében 24 óra alatt 180l
      • Szűrőberendezés:
      •  
        • Rostos alaphártya: az érgomolyagot és a Bowman tok falát választja el, negatív töltésű
        • Ablakos laphám: az ér belső hámborítása
        • Lábas sejtek: a tok falának hámsejtjei
        • 50-100nm átmérőjű rések keletkeznek
        • A szűrő a vér alakos elemeit, és a negatív töltésű nagyméretű plazmafehérjék zömét visszatartja
        • A filtráció hatására a vér hidrosztatikai nyomása egyre csökken -> a kapilláris egy bizonyos szakaszán a szűrés megszűnik
      • A vérplazma 20%-a szűrődik át
      • A napi szűrlet mennyiség 1000 liter vérplazma átszűrődésével jön létre
      • Folyamatai:
        • Nyomáskülönbség alapján: passzív folyamat, energiát nem igényel
        • A vér hidrosztatikai nyomása miatt az érpályából kifelé nyomja a vérplazmát (Pv)
        • A vérplazmafehérjék kolloid ozmotikus nyomásából adódó szívóerő (Pcoll)
        • A Boman tok üregében található szűrlet hidrosztatikai nyomása (Pb)
        • Nettó filtrációs nyomás:
  • Visszaszívás
      • Elsődleges szűrlet: 180L<–> 1,5 L vizelet
      • A szűrlet rengeteg olyan anyagot tartalmaz, amely a szervezet számára még szükséges
      • A még szükséges anyagok a csatornák közti szövet alapállományába, majd onnan a csöveket körülvevő hajszálerekbe kerülnek
      • Folyamatai:
        • Víz: az oldott anyagok mozgását követve, passzív transzporttal szívódik vissza
          • Az elvezető csatorna teljes hosszában, ill. a gyűjtőcsövek területén is
          • 70%-a a proximális tubuluson keresztül
          • a Henle-kacs leszálló ágában a víz folyamatosan visszaszívódik
            • -> ozmózis: a leszállóág csövei nagy ozmotikus koncentrációjú szöveti környezetben haladnak
          • A Henle-kacs felszálló ágának fala víz számára átjárhatatlan
          • A gyűjtőcsatornában hormonálisan szabályozott visszaszívás, a szervezet só és vízellátottságának megfelelően
        • Glükóz: teljes mértékben visszaszívódik
          • Egészséges, éhező ember vizeletében nem, vagy csak nyomokban mutatható ki
          • A proximális tubulusban
          • Teljes mértékben
          • Aktív transzporttal
          • A glükózhoz hasonlóan szívódnak vissza az aminosavak
        • Sók: elsősorban NaCl, ez teszi ki a szűrlet ionjainak 90%-át
          • Főleg aktív transzporttal
          • Az elvezető csatorna teljes hosszában, ill a gyűjtőcsövek területén is
          • 70%-a a proximális tubuluson keresztül
          • A Henle-kacs leszálló ágában nincs sóvisszaszívás
          • A Henle-kacs felszálló ágában a sók aktív transzporttal kilépnek a csöveket körülvevő szövet közötti folyadékba -> így jön létre a tér magas ozmotikus koncentrációja
          • A gyűjtőcsatornában hormonálisan szabályozott visszaszívás, a szervezet só és vízellátottságának megfelelően
        • Karbamid
          • Az aminosavak nitrogén-tartalmú részének bomlásából jön létre a májban
          • Visszaszívódása passzív transzporttal történik
          • Kb 50%-a ürül ki
    • Kiválasztás
      • Az elvezetőcsatornák sejtjei végzik
      • Aktív transzportfolyamatok, során az elvezető csatornákat kísérő hajszálerekből olyan anyagok kerülnek a szűrletbe, amelyek
        • Méretüknél fogva nem képesek átjutni az érgomolyag falán
        • Nagyobb mennyiségük eltávolítása szükséges
      • Folyamatai:
        • Gyógyszerek: méretüknél fogva nem képesek átjutni az érgomolyag falán
        • Ionok (pl. hidrogénion)
          • H+: a vér pH-szabályzása Na+ – H+ -csere útján
          • NH4+, K+: cseréjük a disztális tubulusokban
          • Gyógyszerek és mérgek kiválasztása
        • Eredményeképpen a vizeletben megnő egyes anyagok mennyisége a vérplazmához képest

A szűrlet és a vizelet összetétele

  • A vizeletképződés folyamata
    • A tokban lévő folyadék összetétele alapján
      • Elsődleges szűrlet
      • Benne a vérplazma minden alkotója (fehérjéken kívül) változatlan koncentrációban van jelen
      • Víz, sók, tápanyagok (glükóz, aminosavak), bomlástermékek (karbamid, bilirubin, húgysav), hormonok
    • A csatornában lévő folyadék összetétele alapján
      • Proximális tubulusban: a víz, sók és glükóz visszaszívása azonos mértékű -> a szűrlet koncentrációja nagyjából megegyezik a Bowman tokban lévő szűrlet koncentrációjábal (izoozmotikus)
      • Henle-kacs leszálló ága: a szűrlet koncentrációja a vesepiramisok csúcsa felé egyre nő (hiperozmotikussá válik)
        • Mert van víz-, de nincs sóvisszaszívás
      • Henle-kacs felszálló ága: a szűrlet koncentrációja hígul (hipoozmotikussá válik)
        • Mert a fele a víz számára átjárhatatlan, de a sók aktív transzporttal kilépnek a szűrletből
      • Disztális tubulus: kismértékű só és jelentéktelen vízvisszaszívás
        • A gyűjtőcsatorna felé még kb. 13 dm3 szűrlet
      • az eddigi szakaszokon az anyagok visszaszívásának mértéke független a szervezet víz és só tartalmától, mindig azonos mértékben zajlik
      • Gyűjtőcsatorna:
        • Hormonálisan szabályozott visszaszívás, a szervezet só és vízellátottságának megfelelően
        • Kiválasztás: aktív transzportfolyamatokkal gyógyszerek, ionok kerülnek az erekből a szűrletbe
          • A vizeletben megnő egyes anyagok mennyisége a vérplazmához képest
        • A gyűjtőcsövek végére kialakul a végleges vizelet
  • A vizelet összetétele alapján
      • A végleges vizelet az eredeti szűrletmennyiség kb 1-0,5%-a, töménysége általában hiperozmotikus
      • Koncentrációja széles határok között változhat a körülményektől függően
      • Napi mennyisége kb. 1,5l
      • Szalmasárga, átlátszó
      • pH: 6 körül
  • A vizelet főbb összetevői
    • Víz
    • Karbamid: aminosavak, pirimidin bázisok N-tartalmú bomlásterméke
    • Sók (Na+, K+, Cl-, különböző ionok)
    • Húgysav (purinbázisok N-tartalmú bomlásterméke)
    • Urobilinogén (bilirubin hemoglobin bomlásterméke, színe)
    • Tejsav
    • Gyógyszerek, méreganyagok
    • Hormonok (szteroid hormonok, terhesség seteén HCG terhességi hormon)

A kiválasztás szabályzása

  • A vizelet összetétele és mennyisége változásának hátterében álló lehetséges okok
    • Normál vizelet összetétele:
vizelet színe
  • Kóros vizeletminták:
      • Normál vizelet összetevői + még valamilyen problémára utaló anyag
      • Glükóz (diabetes)
      • Aceton (rosszul kezelt diabetes, éhezés)
      • Fehérje (gyulladás)
        • Albumin: vese gyulladásos megbetegedései, immunológiai megbetegedések, húgyúti fertőzés
        • Cukorbetegség (veseszövődmény)
      • Vér (súlyos gyulladás)
      • Nitrit (genny, baktérium):
        • Baktérium jelenlétére utal, húgyúti fertőzés, prosztatagyulladás
        • Baktériumok vagy fehérvérsejtek is kimutathatók
      • Urobilinogén (UBG)
        • Referenciaértéknél alacsonyabb szint esetén: epeútelzáródás, májbetegség
        • Magasabb érték esetén: vérképzőszervi betegség, májbetegség
        • Bilirubin normális esetben nem jelenik meg a vizeletben
          • Magasabb érték esetén: máj-, epekő-, hasnyálmirigybetegség
      • Aceton: cukoranyagcsere zavara
        • Éhezési állapotok, cukorbetegség, alkoholizmus
        • Kiszáradás, fizikai megerőltetés, heveny hasnyálmirigy-gyulladás
      • Vizeletüledék
        • Vér (vörösvértest)
          • Menses, húgyúti-/vesemedence fertőzés, tumor, vesekő
          • Maratoni futóknál ectrém fizikai aktivitás miatt
          • Jelentős mennyiségű cékla / répa vörösre színezheti a vizeletet
        • Fehérvérsejt: alsó vagy felső húgyúti fertőzés, fertőző nemi betegség
        • Hámsejtek: veséből, húgyútakból, többnyire nincs jelentősége
      • Vizelet fajsúlya:
        • Leginkább az elfogyasztott folyadék mennyisége befolyásolja
        • Nagyobb fajsúly: koncentrált vizelet, sötét, sűrűbb, folyadékhiány jele
        • Kisebb fajsúly. Szalmasárga, sok folyadékfogyasztás vagy a vese koncentráló képességének betegsége
      • pH:
        • növényi táplálkozás: lúgos
        • bőséges fehérjefogyasztás: savas
        • 4,5-8,5 pH között változhat
        • Nincs diagnosztikai jelentősége
      • Egyéb kiválasztott anyagok
        • Karbamid / nitrogén: fehérje lebomlási végtermék
          • Csökkent vesefunkció esetén mennyisége csökken
          • A vér karbamid-nitrogén értéke emelkedik
        • Kreatinin: az izomzatból származik
          • Veseműködés károsodása esetén a vizeletben csökken, a vérben emelkedik
        • Karbamid és kreatinin: a vese működésének legfőbb értékei
  • Vazopresszin (ADH) és aldoszteron szerepe a folyadéktérfogat és sóháztartás szabályozásában
    • ADH: antidiuretikus hormon, vazopresszin (a víz visszaszívására van hatással)
      • A hipotalamuszban termelődik
      • Közvetlenül méri a vér koncentrációját (ozmózisnyomását)
      • Vízhiányos állapotban (nagy ozmózisnyomás esetén):
      • -> több ADH
      • -> a gyűjtőcsövek fala áteresztővé válik a víz számára
      • -> nagyobb vízvisszaszívás
      • -> a vizelet mennyisége csökken, koncentrációja nő
      • TEHÁT: az ADH a víz visszaszívás fokozása révén emeli a vérnyomást
      • ADH hiányában: nagymennyiségű, híg vizelet keletkezik, a vérnyomás csökken
    • Aldoszteron (a só visszaszívására van hatással)
      • Na+ visszaszívódását serkenti
      • Mellékvesekéregben termelődik
      • Szteránvázas hormon
      • A gyűjtőcsövekben, sóhiányos állapotban termelődik intenzívebben
      • -> sóvisszaszívódás növekedése
      • -> fokozódik a víz visszaszívása is (passzív mozgással követi a növekvő koncentrációt)
      • ->emelkedik a vérnyomás
      • TEHÁT: aldoszteron hiányában nagy mennyiségű, koncentrált vizelet alakul ki, a vérnyomás csökken

A kiválasztó rendszer egészségtana

  • Egyes anyagok jelenléte a vizeletben
    • Fehérje: a vese / húgyutak gyulladásos folyamataira utal (vesemedence gyulladás
    • Glükóz: ha megjelenik a vizeletben (több mint 200mg/100ml), akkor az aktív transzport mechanizmusa telítődik
      • A csatornák falának hámsejtjeinek membránjában található szállítómolekulák elérik a kapacitásuk felső határát
      • Cukorbetegség
    • Vér: súlyosabb gyulladás
    • A vizelet zavarossága: baktériumos gyulladás
      • A baktériumok a karbamidot ammóniává bontják, amely a vizelet kémhatását lúgos irányba módosítja -> a sók kicsapódása
  • A vesekő kialakulása, rizikófaktorok
    • Abban az esetben alakul ki, ha a vizelet lúgosabb vagy töményebb az optimálisnál
    • Az egyébként oldott foszfátok, oxalátok, karbonátok kicsapódva apró szemű vesehomokot / nagyobb méretű vesekövet képeznek
    • Helye: vesemedence, húgyvezeték, húgycső
    • Oka: túl tömény vizelet pangása, pH-változás
    • Anyaga: oxalát, foszfát, karbonát
    • Mérete: homokszemtől ököl méretűig
    • Megelőzés: megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztása
    • Kezelés: gyógyszeres oldás, ultrahangos zúzás, műtét
  • Felfázás (hólyaghurut)
    • Tünetek:
      • Gyakori vizelési inger
      • Sötétebb vizelet
      • Kismedencébe sugárzó fájdalom
      • Pisiléskor csípő érzés
    • Oka:
      • Felfázás miatt a testhőmérséklet lecsökken, az immunrendszer gyengül, a (bél)baktériumok bejutnak és megtelepednek a húgyhólyagban
    • Kezelés fontos, mert a fertőzés vesemedence-gyulladást is okozhat
    • Főleg nőknél, mert rövidebb a húgycső
  • Veseelégtelenség: a vesén áthaladó vér mennyisége, nyomása annyira lecsökken, hogy a szűrés mértéke csökken, így a mérgező anyagok a vérben maradnak
    • Oka lehet:
      • A veseartéria beszűkült
      • Lyukas kanyarulatos csatornák
      • Higanymérgezéstől nefronpusztulás
    • kezelés
      • Művesekezelés jelentősége (dialízis)
        • Hetente 3x 4-5 óra
        • A beteg vérét egy szemipermeábilis csövön keresztül a dializáló gépbe vezetik, majd onnan tisztán kerül vissza a szervezetbe
        • Működési elve a diffúzió
      • Veseátültetés jelentősége

Hinterlasse einen Kommentar

Erstelle eine Website wie diese mit WordPress.com
Jetzt starten